Kivágták az ősi fákat,
a hatalmas galagonyákat,
mit ültetnek helyette,
nem tudja azt senki sem!
Fájó szívvel szomorkodom,
sok szép sétánk szinhelye,
összeboruló ágai alatt,
Nyáron, hűvös volt, kellemes.
illatos volt, ha virágzott,
izzott, hogyha beérett,
és a fagy, ha megcsípte,
az íze mint a méz, édes.
Olyan szép, már soha nem lesz,
amilyen, oly régen volt,
szomorkodunk, hogy a szépet,
miért kellett lerombolni?