Húsomban elbomlanak
lassan mocskos szavaid
s csak kántálom tanait
halódó szeretetnek
mert gyűlölet borult most
fölém, akár pótfödém
mi bírja a terheket
Tudom szét kell feslenem
az első döbbenetig
vissza a kezdetekig
hol egymást még szerettük
s jövőnket kerestük a
másikban, mint hitüket
hívők az imáikban
Tudom szét kell feslenem
az első döbbenetig
vissza a kezdetekig
hogy tudjalak szeretni
s ne fájjon többé soha
a szádról lecsorgó sár