Tavaszt álmodik a fázós lélek
összehúzódva didereg.
Sokára jön Ő még el, én attól félek,
fagyba burkol a jég szíveket.
Tombolni készül a téli zimankó
vicsorog, csapkodja dermedt ostorát
szikáncsos dérrel senyved a tapló
tűzbe lehelne fénnyel, csak mostohák
a faágak. Nincs száraz, nedvesek az avarok.
A szél, hiába udvarol szüntelen.
Hópehely, vad tánccal űz, kavarog.
kihűlt a világ, dermesztő jégverem.
Élesen vág szikra-hó, süt levegő,
könny csepeg végig üveg-szép jégcsapon.
A napfény gyermeteg, habfehér hegytetőn
elhagyta ereje, gyengécske még nagyon...