Megcsörrent a telefonom,
tegnap, késő este.
Ismerős hang köszön,
"mi van, meg sem ismersz?"
-Hát most már megismerlek,
ne csodálkozz, hogy nehezen,
már, oly régen hívtál, engem,
nem tudtam, hogy még jutok eszedbe!-
Unatkozott, vonaton ült,
egész idő alatt mesélt,
nem tettem szemrehányást,
de nagyon meglepett a hívás.
Azt mondta, folyton gondol rám,
de ideje nincs, hogy eljöjjön hozzám,
majd a Nyáron, néhány napra,
az is lehet, hogy nem megy vissza.