VEREINSAMT
Die Krähen schrein
Und ziehen schwirren Flugs zur Stadt:
Bald wird es schnein —
Wohl dem, der jetzt noch - Heimat hat!
Nun stehst du starr,
Schaust rückwärts ach! wie lange schon!
Was bist Du Narr
Vor Winters in die Welt - entflohn?
Die Welt - ein Tor
Zu tausend Wüsten stumm und kalt!
Wer das verlor,
Was du verlorst, macht nirgends Halt.
Nun stehst du bleich,
Zur Winter - Wanderschaft verflucht,
Dem Rauche gleich,
Der stets nach kältern Himmeln sucht.
Flieg', Vogel, schnarr'
Dein Lied im Wüsten - Vogel -Ton! —
Versteck', du Narr,
Dein blutend Herz in Eis und Hohn!
Die Krähen schrein
Und ziehen schwirren Flugs zur Stadt:
Bald wird es schnein,
Weh dem, der keine Heimat hat.
___________________________________
HAZÁTLANUL
A károgó
Varjúraj húz, siet haza.
Jön már a hó –
Most jó, kinek van otthona!
Bolond, te állsz,
Utánuk nézel hosszasan...
Mondd, mit csinálsz,
Futsz tél elől haszontalan?
E fagyvilág
Süket pusztákra tár kaput!
Saját hibád:
Ha elvesztél – nincs visszaút.
Sápadtan állsz,
Vándorlás téli átka ver,
S mint füst találsz
Folyvást dermesztő égre fel.
Siess, madár,
Pusztákon szóljon éneked!
Bolond, rejtsd már
Gúny, jég közé vérző szíved!
A károgó
Varjúraj húz, siet haza.
Jön már a hó –
De jaj, kinek nincs otthona!
* * * * *