Találkoztunk, mint két ténfergő magány,
nem sorsrendelés, véletlen volt talán.
Álmainkban várt a vetett alkony-ágy,
a képzelet színes, szürke a valóság.
Nem várhattuk a virágzó csodát,
ha el sem vetettük vágyaink magvát.
Szótlan itt hagytál, elvarratlan szavakkal,
hiú reményemet elvitted magaddal.
Élvezhettük volna a Nap utolsó sugarát,
gondoltam, a gyáva félelem közénk állt.
Váratlan kaptam e-mail címén egy levelet,
"apám haláláról mindenkit ezúton értesítek."