Lándzsás fenyőgallyak
bájos hasán nyugtatja kezét a váza
virágot koldult s magot mégsem terem
*
maga elé vonja pajzsát a gladiátor
lándzsát emel vagy kardot szorongat
a légió nézd a terrakottán feketével
*
ha kiásod a múltat vállald hogy őrzöd
s nyelved hegyén ízlelgeted mint édes
mézet csuprok szélén
sorokba rovod a hexametert
és szőrös lábat kirúgja a tóga
alól a jambus ne busúlj őrizd
*
térdig cserepek közt a föld is
vereslik már eléd hordja
érett fürtje de mégse
mert eléd csorog veres nyála
s a halál angyala belé fullad
*
kincset keresek benned bár nem
amforára leltem karcsú formád
éjjel öleltem virágtalan lettél
antik váza s a patricius
sírján díszelegsz újra és mégis
*
mit keresek éjjel sírok közt
bolyongva hol járnak álmaim
sarui vagy cipői talpuk alatt kavicsokkal
egyik kavics talán mégis a szíved