Kezdődik hát megint…
elemésztő tűzben égve,
meghalva majd ráeszmélve
vagyok aki voltam.
S bár éltem holtan,
haltam ébren,
igen! Most már újra érzem
mégis itt vagyok.
Lépni kell…
keresem a rímem
régi kedves színem,
mi ritmussá írja a könnyet.
S kinyitja újra a könyvet…
oly régen bezáródott már!
Hogy hol a határ,
ezentúl én szabom.
Élni kell…
hogy hallgassam megint,
mennyi csodás rím van odakint,
látni mikor kél a Nap.
S mi a télből itt maradt
tűzben égve
hamvaiból újra élve
hagyni szaladni szabadon.