Ne írd nekem, nagyon szeretsz,
ha arra nem vagy képes,
ne írd, soha el nem feledsz,
hisz' életed is véges...
Ne írd, hogyha nem érzed azt
hogy közben remeg szíved,
érzelmekből szőtt fényed add,
máskülönben meg minek?
Ez a legszebb magyar szavunk,
ne játszadozzál véle,
érzelmekből épül falunk,
legalábbis úgy kéne...
Ne mondd azt, hogy úgy szeretlek,
ha hideg, üres szavak,
nem csordul a könnyed egy se,
s közben magad maradsz...
Ne hazudd, ha nem úgy érzed
hogy meghalnál a vágytól,
amíg élek mindig féltesz,
ne hazudd, ha csak játszol.
Ne mondj inkább soha semmit,
ha nem érzed, hogy úgy van
egyszer csak az ember nem hisz,
és becsaptad a múltad...
Múltaddal a jelenedet,
ezzel a jövőképed,
érzelmeid nem lelheted,
hisz' nem voltak, csak képzet.