Radmila Markovity
Okom van az ivászatra
Okom van az ivászatra,
ki mit gondol, fene bánja.
Asszony helyett ölelem a
fityókámat.
Munka után igyekszem
ám haza felé, megrettenek,
rám kiált a kocsmaajtó.
”Hova, hova?
Meg se látod, aki Téged
nagyon vár?
Igyál meg egy pohár
pálinkát.”
Ki tud ennek ellen állni?
Odahaza úgyis morcos
már a Klári. Ezzel fogad:
“A belednek amenját,
már megint a kocsmában
zabáltál. Bűzlesz, mint
az érett cefre, a szobából
a rosseb hogy vinne el.”
Bodri is csak szalad, szalad,
gazdájának cipője van,
mikor részeg, jól belerúg,
ettől bizony nem vidul.
Okom van az ivászatra,
téged vettelek el páromnak,
de ez a legkisebb baj, ami karol.
Tudod mi az,
ami belülről hajt?
A pia selymesen lágy,
ölelgeti az ember torkát.
A te kezed mindég kérges,
az ágyban meg a hátad nézem.