Ha kéred
Neked adom szemem ragyogását
Hogy jobban lásd a jövőnk.
Hozzá izmom feszülését,
Hogy tenni legyen erőd.
Ha kéred.
Adom lábam fürgeségét,
Szorgalmam-figyelmem.
Terveim szépségét,
És végtelen türelmem.
Ha kéred.
Tiéd lehet álmom valósága.
Mit szívesen megosztok veled
Tied a szívemben nyíló sok virág,
Mit, ha kell, csokorba szedek
Ha kéred
Mert mind ez nélküled mit ér,
Ha nincs közelséged.
És nincs felém nyújtott kéz,
Ha béna a kezem, amivel ölelnélek.
Hát csak kérd.
Nem maradt már semmim,
Csak szívem remegése.
Én azt is neked adnám,
De akkor mivel szeretnélek.
Azt ne kérd.
Csáji Lajos