William Blake: A Dream
Once a dream did weave a shade
O'er my angel-guarded bed,
That an emmet lost its way
Where on grass methought I lay.
Troubled, wildered, and forlorn,
Dark, benighted, travel-worn,
Over many a tangle spray,
All heart-broke, I heard her say:
'Oh my children! do they cry,
Do they hear their father sigh?
Now they look abroad to see,
Now return and weep for me.'
Pitying, I dropped a tear:
But I saw a glow-worm near,
Who replied, 'What wailing wight
Calls the watchman of the night?
'I am set to light the ground,
While the beetle goes his round:
Follow now the beetle's hum;
Little wanderer, hie thee home!'
------
(William Blake: Egy álom
Egyszer egy álom árnyéka hullámzott
angyal őrzötte ágyam fölött,
hogy egy hangya eltévesztette az útját
hol a fűvön (magamon töprengve?) feküdtem.
Zavartan, elvadultan, és elhagyatottan,
Sötéten, tudatlanul, Utazástól-kopottan,
sok összekuszált permet fölött
törött szívvel, hallottam mondani:
"Ó, gyerekeim! sírnak ők,
Vajon hallják apjuk sóhaját?
Most néznek, hogy idegenben meglássanak,
Most visszatérnek és sírnak értem. "
Szánakozón, elejtettem egy könnycseppet:
De láttam egy szentjánosbogarat a közelében,
Aki válaszolt: "Mit siránkozol szolgám,
szólítod/hívod az éjszaka őrét?
"Én fényt helyezek a földre,
Míg a bogár megy az ő fordulójára:
Kövessük most a bogár zümmögését;
Kis vándor, siess haza! "/ találd meg otthonod!
(Haasz Irén nyerfordítása)
William Blake: Álom
Látomás, vagy álomkép
ébreszt lágy fűágyon épp,
hol körtefa ág-bogán
bódult hangya sírdogál.
Nyűtt, sötét zakó alatt,
szíve, jaj, majd megszakad,
szédíti az illatár,
s visszaútra nem talál.
"Ó, fiaim! Sóhajom
meghalljátok-é vajon?
Sírhat a boly, mit sem ér,
majd, ha itt talál az éj."
Szánom én szegényt csudán:
s lám, egy szentjánosbogár,
az éj őre szól: "Ki sír
ily keservesen, ki hív?
Komám, a földön vagyok,
ott, hol egy kis fény ragyog:
kövess, el ne csámborogj;
jöjj, hisz vár az otthonod!"