H.Gábor Erzsébet
Ajándék
Gyönyörű dísz a néma fán,
fagyöngy a görcsös, vén nyakán,
talán egy angyal fonta rá
- hátha, örömmel hordaná -,
magányos téli éjszakán.
Megszánta tán a csalfa tél,
klárisok annyi bánatér’,
ajándék - adni jó dolog,
a nyárfa szíve dalt dobog,
a szél fütyülve útra kél.
Hópihék szállnak - este lett,
vánkos hasad a hegy felett;
a pelyhe mindent úgy lep el,
hogy könnyű hab a dús lepel -,
csipkéje gyöngyöt rejteget.
2015.02.27.