William Blake: Love and Harmony
Love and harmony combine,
And round our souls entwine
While thy branches mix with mine,
And our roots together join.
Joys upon our branches sit,
Chirping loud and singing sweet;
Like gentle streams beneath our feet
Innocence and virtue meet.
Thou the golden fruit dost bear,
I am clad in flowers fair;
Thy sweet boughs perfume the air,
And the turtle buildeth there.
There she sits and feeds her young,
Sweet I hear her mournful song;
And thy lovely leaves among,
There is love, I hear his tongue.
There his charming nest doth lay,
There he sleeps the night away;
There he sports along the day,
And doth among our branches play.
--------------
(Szeretet és harmónia köt össze
És lelkünket körülfonja
Míg a te ágaid keverednek az enyémekkel,
És a gyökereink egymáshoz csatlakoznak.
Örömök ülnek a mi ágainkon,
hangosan csiripelnek és énekelnek édesen;
Mint szelíd patakok, a lábunk alatt
Ártatlanság és erény találkozik.
Te arany gyümölcsöket hordozol,
Én öltözöm tisztes virágokba;
Te édes ágaiddal illatosítod a levegőt,
És a vadgalamb építkezik ott.
Ott ül és táplálja fiatalságát,
Édesen hallom az ő gyászos dalát;
És a te kedves leveleid között,
Van szeretet, hallom a nyelvét.
Ott az ő bájos fészke fekszik,
Ott alszik az éjszaka;
Ott mulat/szórakozik naphosszat,
És ágaink körében játszadozik.
Haasz Irén nyersfordítása)
William Blake: Szeretet és harmónia
Harmónia, s szerelem,
hozzád köt, s egy lett velem
ágad, gyökered, Szívem,
s lelkem így csüng lelkeden.
Ágainkról, mint madár,
édes öröm dala száll;
alant erény, s tiszta vágy
lágy patakja csordogál.
Arany almád mind beért,
száz virágot kapsz ezért;
illatunk száll szerte-szét,
s fánkon költ a gerlenép.
Sok fiókát nevelnek,
panaszkodnak, úgy lehet;
szél ringat falevelet,
úgy szól itt a szeretet.
Ha a béke fészket rak,
ha minálunk nyugodhat;
ha itt vígan kél a nap,
ágaink közt megmarad.
Fordította: Baricz Ágnes