Jorge Louis Borges: Adam Cast Forth (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Március 01 2015 00:01:00
MM
Mégis szerethettem, mégis vidám lehettem,
- ha csak egy napra is - felragyogott felettem
az élet, s mégis láthattam e csodás kertet.
Teljes hír
Jorge Louis Borges: Adam Cast Forth
Was there a Garden or was the Garden a dream?
Amid the fleeting light, I have slowed myself and queried,
Almost for consolation, if the bygone period
Over which this Adam, wretched now, once reigned supreme,
Might not have been just a magical illusion
Of that God I dreamed. Already it's imprecise
In my memory, the clear Paradise,
But I know it exists, in flower and profusion,
Although not for me. My punishment for life
Is the stubborn earth with the incestuous strife
Of Cains and Abels and their brood; I await no pardon.
Yet, it's much to have loved, to have known true joy,
To have had -- if only for just one day --
The experience of touching the living Garden.
*
(Ott volt a kert, vagy a kert egy álom volt?
A múló fény Közepette, már lelassultam és kérdeztem,
szinte vigaszképpen, ha a régmúlt időszak
amely fölött ez a most nyomorult Ádám már egyszer uralkodott,
lehet, hogy nem volt éppen egy varázslatos illúziója
annak az Istennek, akit álmodtam. Már pontatlan
az emlékezetemben a tiszta Paradicsom,
de tudom, hogy létezik, virágzó és gazdag,
bár nem nekem. A büntetésem az életért
a makacs föld, a vérfertőző viszályával
Kain és Abel és ivadékaiknak; nincs bocsánat nekem.
Mégis, sok volt a szeretet, ismertem igazi örömet,
volt - ha csak egyetlen napra is -
hogy a tapasztalatom érintette az élő Édent.
Haasz Irén nyersfordítása)
Jorge Louis Borges: A kivetett Ádám
Létezett ott az a kert, vagy álmodtam csupán?
E szürkületben magamban is kételkedem,
s hogy hitvány Ádám-létemre vigaszom legyen
azt képzelem, hogy dicső múltam igazol tán,
s engem mégiscsak bűvös csodának álmodott
a lelkemben élő Isten. Tudom, bár a múlt
fakó, hogy az Édenkertben tiszta minden út,
s hogy létezik, és pazar virágok nyílnak ott,
de már nem nekem. Konok rög jut élet helyett
annak, aki Káinként, s Ábelként vétkezett
fajtája ellen; Ki bűnös, jogosan szenved.
Mégis szerethettem, mégis vidám lehettem,
- ha csak egy napra is - felragyogott felettem
az élet, s mégis láthattam e csodás kertet.