Метатель молота
Я раззудил плечо - трибуны замерли,
молчанье в ожидании храня.
Эх, что мне мой соперник - Джонс ли, Крамер ли,
рекорд уже в кармане у меня!
Заметано, заказано, заколото, -
мне кажется, я следом полечу.
Но мне нельзя, ведь я - метатель молота:
приказано метать - и я мечу.
Эх, жаль, что я мечу его в Италии, -
я б дома кинул молот без труда -
ужасно далеко, куда подалее,
и лучше - если б раз и навсегда.
Я против восхищения повального,
но я надеюсь: года не пройдёт -
я всё же зашвырну в такую даль его,
что и судья с ищейкой не найдёт.
Вокруг меня корреспонденты бесятся.
«Мне помогли, - им отвечаю я, -
подняться по крутой спортивной лестнице
мой коллектив, мой тренер и - семья».
1968
___________________________________________
A KALAPÁCSVETŐ
A zaj rögvest elül, hogy felszívom magam,
S a nézőtér a nagy dobásra vár.
Mit nékem ellenfél – Pierre, netán a Jean,
Az új rekord bízvást zsebembe’ már!
A kalapács repül, nyomában lég suhog,
Utána szállnék én is, úgy lehet.
De nékem nem szabad, hisz’ én vető vagyok,
Parancsba kaptam: vess! És én – vetek.
Olasz földön vetem a vasgolyót, de kár,
Ha nálunk vetném, már nem lenne gond,
Ott szörnyen messzire, ott távolabbra száll,
Örökre elszáll. Jobb is lenne pont…
A túllelkendezést roppant nem szívlelem,
De van remény, hogy év nem múlik el,
S oly messze száll az én imádott sportszerem,
Hogy bíró rá még vérebbel se lel.
Riporter jő tucat, kérdést kérdés követ,
A győztest nyúzzák, várva válaszát.
Nyilatkozom, hogy mit, s kinek köszönhetek:
„A szakosztály, az edző, a család…”
* * * * *