Papp Regina, már nő, mint a gomba,
Súlya, több mint öt kiló tíz deka.
Aranyos, enni-valóan édes,
Ha nincs időben kaja, de mérges.
Már egyre többet látom, rám mosolyog,
Főleg, ha én neki sokat gagyogok.
Meg fütyülni is szoktam, változatosan,
Utánozva madarakat, hatásosan.
Már gőgicsél, körbe nézelődik,
Látjuk rajta, hogy már érdeklődik.
Aranyos, ahogy nézi ágya szélén,
A sok-sok Vukot, a huzatfüggönyén.
Anyatej mellé kap már gyümölcsöt is,
Az alma-banán reszelék finom is.
Naponta kezeljük száját, penészes,
Kenegetjük, hogy elmúlik, reményes.
Orvosunk doktor Lakos Gábor,
Ugrik és jön, hívjuk bár hányszor.
Gyermeket mindig rendesen megnézi,
Látjuk, magánemberként is kedveli.
Örülök, mikor tartom a vállamon,
Közben a kis fejét én, puszilgatom.
Remélem, mind jobban érti okokat,
Én remélem majd a viszonzásokat.
Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc