Duzzog a fenség, elvonul árja.
Karmait fenték – medre karámja.
Árteret töltő ereje villant,
gátakat söprő vágya elillant.
Megzabolázta vasbeton vértje,
homokzsák-gátja védekezése.
Partjain pulzál mész hava földön,
már csak a buzgár tör fel a zöldön,
s belvizes, sziksós réteken, földgát
nélkül a szittyós láp vedel zöldárt.
Csápja behúzva – ernyed a teste,
ámde csak szunnyad! Éber a beste…