H.Gábor Erzsébet
Akár a fák
Akár a fák, várok én is
sorsomat tűrve csendesen;
helyemet régen nem lelem,
ruhám a fény, fázom mégis.
Hiába már, ha hűl a vágy,
s redőzi arcod vén idő -
valódi vagy, nem égi nő!
cibál a szél, és tűr az ág.
Gyűlik a gally, és fáj a törzs,
ereid szomjas koldusok -
forrást keresni indulok,
kegyelmet kérne még az ősz.
Akár a fák, várok én is;
gyökerem lassan menni hagy,
számomra nincsen már vigasz,
ruhám a fény, fázom mégis.
2015.03.03.