Vakság és némaság felé
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 21 2008 19:15:06

---

Már nem szeretnék mondani se, írni se rejtett dolgokat,
Se lényeget, se jajt - inkább álomgondolat -.

C

---

Teljes hír

---

Már nem szeretnék mondani se, írni se rejtett dolgokat,
Se lényeget, se jajt - inkább álomgondolat -.
Áradás, fény, ha volt is bennem halványan ég,
Álmodó lelkek szava lebben köd fátylaként.
Elrejtett a hárs, mi ontott volna mézet,
Letûnt a napforduló, minden lenézett.
Titok szívemnek a titokhozó,
S álmot ringat az álmodozó.
Kicsiny vigasz, törpe ébredés,
Hiszed-e még az örök létezést ?
Suttog az ég, sötéten zsong a kert,
A körforgás hosszú éveket rejt ...

Kõemberek közt élünk, rideg, kemény,
Vasbeton mellett elárvult a remény.
Folyómedrében egymáshoz zsúfolódva,
Csapódunk parthoz, fához, gúnyolódva.
Elvadult érzés, üresen kong a lélek,
Eltûntek világok, sorban kiégtek,
Hangos szavak, s ember emberre támad,
Méreg cseppent a szemébe a világnak !