Olyan vagyok, mint a marok,
ásó-kapanyélbe marok,
kérges-érdes tenyerembe
beférne, ha egybe lenne,
az északi-déli sarok,
esőt ejtek szerelembe,
fújja a szél szemtől-szembe,
ázzon utca, ázzon sarok,
ám ha végül ez se menne,
és a világ napfény lenne,
fölmennék az égig gyalog.