Bábok
Írta: Dátum: Február 21 2008 19:16:00
T
A régi, falánk hernyó csak illó álom már,
Teljes hír
A régi, falánk hernyó csak illó álom már,
feloldott, nyálkás test, mit a báb magába zár.
Tökéletes csend burjánzik belül,
a báb mozdulatlan, nem sír,nem örül.
Míg sok kis perc a világban körbe fordul, perdül,
bénult bogár évek vánszorognak belül.
Megtörten, védtelen vár a fejlõdésre,
hogy alakot ölthessen szertefoszlott lénye,
nem tehet mást, eltiporta a természet rendje,
kábultan kell várnia az újjászületésre.
Telnek a percek, a napok, a hetek,
szagot, fényt, hangot nem is remélhetek..
A tükörbõl egy fából gyúrt báb néz rám vissza,
ki a lét küzdõ cseppjeit szótlan felissza.
Csak láthatnék újra igazi arcokat,
kiszabadult, csipkésen táncoló hangokat,
elmállott testemen végre szárnyakat,
s felejthetném el az íjesztõ bábokat!