Gyöngykönnyeid felszárítom, hidd el,
erről szól az egész életem,
bánatod van, szíveden egy nyílt seb
vérzel, meg kell Téged védenem.
Megküzdök az ellenséggel, tudod?
Nem bánthat már többé senki sem,
mosolyod látva eszembe jutott
keserédes, többé nem hiszel..
Csalódtál, és szétzúzta a lelked
szeretted és ő csak nevetett,
életedet lába elé tetted,
m'ért pont ő az, ki kellett Neked...
Önzetlenül szeretted, de tudtad,
érezted, hogy nem nyílik virág,
eltaposott, nem fájt neki múltad,
rád borult az egész bús világ...
Állj talpra, most itt vagyok én Veled,
szeretlek, mint eddig senki mást,
add a kezed, magamhoz emellek,
hidd el kedves, senki nem hibás...
Majd amikor évek telnek lassan,
elborít egy újabb szerelem,
boldog leszel, eldúdolod halkan,
egyedül csak Te kellesz nekem!
Fogd a kezét, látod érted élne
szemeiben ott a szenvedély,
szaladj hozzá csak is téged kérne,
szeretetet mástól nem remél...
Újra látom mosolyogni szemed,
elmúltak a gyötrő éjszakák,
azt kívánom utoljára neked
idd kedvesed bájos szép szavát!