Eltelik és elmúlik az idő,
Észlelem, a kis unokám felnő.
Még csak volt, az Anya pocijában
És már szaladgál, kint az udvarban.
E gyermek a héten volt két éves,
Már egy nagy cula, nem is kétséges.
Néma jelbeszéddel mindent mutat,
Bízzunk, lassan csak mond már szavakat.
Tegnap ünnepeltük, kapott tortát
És már elfújta rajta a gyertyát.
Kapott sokféle, szép ajándékot
És lila babakocsit, játékot.
Ha nálunk van, mindig az udvaron
Játszik és itt biz’ nincsen unalom.
Legyen így továbbra is, Kisgyerek,
Isten adjon neked, sok éveket.
Budapest, 2000. augusztus 5. – Kustra Ferenc