Idekanyarítom
az egész világot,
hófehér papíron
csillogjon az áldott.
Hegyét, völgyét bírom,
kék köpenyén járok,
hozzá gombolyítom,
amit idelátok.
Neki rí a zöld fű,
ahogy beleírom,
s mint akit a könny nyű,
búmhoz igazítom.
Hiszen az-az öl hű
pokolig heverni,
lefeküdni könnyű,
s de nehéz fölkelni.