Анна Ахматова (Горенко):Колыбельная
Далеко в лесу огромном,
Возле синих рек,
Жил с детьми в избушке темной
Бедный дровосек.
Младший сын был ростом с пальчик,
Как тебя унять,
Спи, мой тихий, спи, мой мальчик,
Я дурная мать.
Долетают редко вести
К нашему крыльцу,
Подарили белый крестик
Твоему отцу.
Было горе, будет горе,
Горю нет конца,
Да хранит святой Егорий
Твоего отца.
(Altató
Messze, hatalmas erdőben,
kék folyók mellett
Élt gyerekeivel sötét kunyhóban
szegény favágó/
Kisebbik fiú, hüvelyknyi volt,
hogy nyugtassalak meg,
aludj csendesen, aludj fiacskám,
anyád vagyok, tanulatlan
Ritkán jutnak el hírek
küszöbünkig,
fehér kereszt kitüntetést
adtak apádnak/
Bánat volt, bánat lesz,
a bánatnak nincs vége,
őrizze Szent György a mennyben
apádat.
nyersfordítás)
Anna Ahmatova: Altató
Zord vadonban messze-messze
sötét kunyhó áll,
szegény favágóra benne
két fiúcska vár.
A kisebbik hüvelyknyi tán,
ne ríj, te gyerek,
aludj, aludj, bárcsak tudnám,
hogy most mit tegyek.
Jó hírrel oly ritkán szoknak
kopogtatni itt,
most fehér keresztet hoztak
lásd, apádnak is.
Volt is, lesz is mindig bánat,
így van ez már rég,
óvja lelkét jó apádnak
Szent György és az ég.