H.Gábor Erzsébet
Még visszavágyom
Még visszavágyom a hajnalok illatát...
Nagyanyám szalonnás rántottát sütött,
a vén óra lustán öt órát ütött,
Nagyapám korán kelt, felfért a kiskabát.
Gyorsan evett mindig - ideges lehetett -,
nagyokat krákogott, szürcsölve ivott,
ezernyi baja volt, mindenkit szidott,
egyedül engem nem, mert nagyon szeretett.
Jószágok várták, s ő vitte a jó darát -
mindig volt disznó, és néhány tojótyúk,
szórta bőven a tavalyi, tört ocsút,
s mögötte lihegett Bogáncs, a korcs barát.
Magamba szívtam a kesernyés füstszagot;
ropogott a tűz - sparhelten főtt a bab,
babéros, csülkös - tetején gyűlt a hab,
ébredt a reggel, a varázsa áthatott.
Az ajtó nyitva volt, soha nem csukták rám,
feküdtem kábán, a dunna rám tapadt,
a zsalurésen besütött már a Nap
és szoknyámra simult a kopott széktámlán.
A Nagyanyám bejött - fény szitált körötte -,
fölém hajolt, lágyan homlokon csókolt,
és magához ölelt - annyira jó volt!
Könnyét a köténye aljába törölte.
2015.03.12.