A kozmosz végtelenjében az idő egy,
vissza soha nem fordulhat, előre megy.
Hatalmas, így az ember feldarabolta,
évekre, percre, napokra, hónapokra.
- Lassíts! Várj meg! Várj kicsit, túl gyorsan haladsz.
Hiába kérlelem, felettem elszaladt.
Még sok a dolgom, sorsom ad feladatot,
sietve végzem, mert időm szűkre szabott.