A mi kis kertünk nekem nagy erdő.
Sok sűrű bokor, bogyókat termő,
félelmes zúgás, hogyha fúj a szél,
szelíd susogás, ha már nincs veszély.
Tavasztó őszig gyümölcsöt érlel,
a veteményes ellát zöldséggel,
bodza illatoz, akác, orgona,
trombitavirág fut a falakra.
Szürkületkor, ha esti harang szólt,
verébhad szállja meg az itatót.
Szajkópár cserreg, galamb fészket rak,
cinege keres bogyót, magvakat.
Hajladozó nyírfák alatt kis tisztás,
olykor itt a vakond alagutat ás,
dombokat emel, és néha kitekint,
majd visszahúzódva tovább ás megint.
Titkos rejtek bújik fenyőfák alatt,
tuják vigyázzák, águk simogat.
Meggyfa ágán hinta, könnyen röppenő…
Ó de gyorsan múlik nálunk az idő.
Látod, minden van a mi kertünkben!
Nem kívánkozik el innen senki sem.
S ha erre jársz, te se hagyjál minket ki,
ígérem, jól fogunk elbeszélgetni!