Alkonyi bíborfény kápráztat,
Lelkem, a bíborfényen vágtat.
Szemem szikrázik, majd’ káprázik,
Lelkem bíborfényen utazik,
Sötétes árnytól nem ódzkodik.
Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek
Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek.
Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éj-fekete…
Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke…
Vecsés, 2013. május 29. – Kustra Ferenc