Testvérhúga vén télnek,
üdítő kikelet,
hírnökeid már késnek,
olvadjon jégszíved!
Remegjen már verőfény
zöldellő táj felett,
föld mélyének küldemény
-ébredésre érett.
Szedegesse mind össze
jégcsapdáit a tél,
jácint illattal fürössze
arcomat déli szél.
Költs fel a beteg napot,
szendereg még szegény,
halovány árnyalakot
ott a föld peremén.
Küldjél hűs harmatot
rezgő fa ágára,
fakasszon pitypangot
aranyszín sárgára.
Hozd magaddal számtalan
madár víg énekét,
mosolygó ég ártatlan,
szelíd ,kék szemét.
Ne feledd a virágok
illatos balzsamát,
bódító mágusok
méz ízű varázsát.
Testvérhúga vén télnek
üdítő kikelet,
én már sürgetnélek
ideje ébredned!