Fájdalmam
Írta: iytop Dátum: Március 19 2015 07:53:11
H

Én nem bánok már semmit,
nem kiáltok, nem siratom magam,
kiszárítja őszömet a hideg,
fiatal többé nem leszek,

Teljes hír


Én nem bánok már semmit,
nem kiáltok, nem siratom magam,
kiszárítja őszömet a hideg,
fiatal többé nem leszek,
öregségem magával ragad.

Nem fogok többet lüktetni úgy, mint eddig,
túl korai a szívem kihűlése, kihalása,
végig járnám falumat mezítláb,
de már nem fog hívni a völgy-fenék, a patak tere,
hogy látogassam.

Úgy vágyom már a hosszú utat ! Ritkábban
rakom ajkaimra a menés lángját,
én, ki a frissesség adottságát elvesztettem, élénk, eleven, forró érzéseimet felforralom.

Vágyaimmal mind és mind jobban fösvénykedek,
éltem, vagy álmodtam az életet,
mint egy barna lovon, ki
a reggelekben vidáman ügetett.

Sajnos mindannyian az időhöz vagyunk kötve,
a hiú bükk levelei ritkábban hullnak,
mégis áldott legyek, mert most még élek,
bár utam a halál felé vezet, mint minden halandónak.