Belső-Mongólia Tomortei városában,
Góbi sivatag szegényes peremvárosában
indultunk Dzsingisz kán fala megtekintésére,
madarászás mellett kultúra mibenlétére...
Minthogy itthon nem sokat hallhatunk róla,
gondoltuk, ne is mentesüljünk alóla.
Aztán útra keltünk, indultunk a célhoz,
így aztán Jinning-től félnap, hát... acéloz.
A vonaton néztek, mint a fehér hollót:
nem láttak még turistát, hozzánk hasonlót.
Hátunkon a málha, nyakunkban lóg a gép,
integettek is ők csak mindvégig felénk.
Valahogy mi akkor ezt még nem értenénk.
Pedig ez írva volt mongolul és kínaiul:
Ez itt zárt terület, mi mentünk tovább naivul.
Sebaj, megérkeztünk, így szállást kellett keresnünk,
tehát most már nem szabad nekünk kétségbeesnünk!
A körülmény nehéz, biz` egy napot maradnunk kell,
s a nehezen talált "hotel" nem egy luxusmodell...
Egy fapriccset kaptunk, a szoba betonozott,
miközben a tulaj minket le is nyomozott.
Miután a szobánkat már kifizettük,
onnan a birkacsontvázat kivitettük...
Sebaj, éhes a magyar,
keressünk helyet hamar!
Találtunk egy éttermet, de rögtön
bevacsoráztunk, ez volt az ösztön.
Ízletes volt a sok mongol étel,
ne gondolj rá elszörnyülködéssel...
Aztán jött a feketeleves,
magyar, hát illemhelyet keres...
Kacagnak rajtunk a helyiek,
döbbent arccal nézünk, melyiket?
És mutatta az árkot... az utca mellett...
ahol létezik a tiszta jobb kéz
és persze a tisztátalan bal kéz...
Másnap reggelre a falhoz fuvarost fogadunk,
itt az angol semmit sem ér, ezért mutogatunk...
A fekvőhelyben nem válogattunk,
s gyorsan az álomba látogattunk.
Reggel zörren az ajtó,
ott egy rendőr állt elő.
Kik maguk, talán nyugati kémek?
- Így Dzsingisz kán fala nem lesz, félek!
Magyaráznak ők így is, és úgy is,
annyi lett a madarásznak úgyis!
Indulnunk kell így a rendőrőrsre,
riadt szemmel nézzünk a főtörzsre.
Itt már van nekünk angol tolmács,
de azért mellette ott a rács...
- Kérem, mi csak madarászni jöttünk,
és a Dzsingiszkán fala előttünk.
Megkapjuk az ejnye-bejnyét, s így nem lett börtön,
s kísérnek is ki minket a buszhoz, de rögtön.
Egy kínai robogón: a főtörzs, a tolmács és én,
ja, még a tolmács lánya, a málha, és ez nem poén...
Útközben egy fényképész is akadt, és hozzánk kiszaladt,
miközben a porban birkabendőt árultak ezalatt...
Zsuzska le motorról, be a műterembe,
ez már kezd hajlani a reménytelenbe...
Virágzó sivatagháttér, barokk stílusú, műanyag szék,
kattogó gép és tolmácsék, Zsuzska pózol, ez már őrültség!
Én voltam ott addig az egyetlen dupla Szőke-nő,
lettem is ám ott szappanreklám, ez aztán... a menő!
Megérkezett a busz, utazott rajta Izs-motor és kecske,
a padlóján is átláttunk, és ugrált be a sok kövecske...
Visszaértünk estére Jinning-be - mintegy hússzal,
s Hála Istennek kevesebb lett Góbi négy tússzal.
Szőke Zsuzsanna, 2015. január 12.