Fájdalmaktól elgyötörten
verssorok vajúdnak lelkemben.
Kezemet bilincsbe vertem,
verseimet elvetéltem.
Bocsássatok meg halott gondolatok,
érzés-magzatok,
szülőanyátok már halott.
Életünk végén meghal a remény,
vele száll sírba az utolsó költemény.
Kihajt a földből tövises bokor,
fekete virága szúr és komor.
Varjak kárognak felette,
költőt a sír betemette.