Érintett a "kaszás" keze,
ott álltam a parton,
nem volt még oly' nagy ereje,
nem mondta, hogy "pardon"
Rám vigyorgott sejtelmesen
mintha azt mondaná,
nemsokára kellesz nekem
megijedtem, mondván...,
igen-igen, a napokban
sokszor fájt a szívem,
ne idegesíts te engem,
s eltűnt nagy hirtelen...
Hatvanéves sem vagyok még,
és már belém szerettél?
De génjeimben itt a félsz'
ha nem feled, itt a vég...
Totálisan belém zúgtál?
A fekete mindenet!
Fülembe most m'ért suttogtál,
más szerelmed nincs Neked?
Szívem dobban, fél ő kicsit,
megijedt, hogy vége
"körbetekint", örül nincs itt
kaszás ellensége...
Szívem könnyét letörölöm,
betakarom, ne fázzon,
kaszással még nem törődöm,
tudatomba zárom..
Mi lesz, hogyha hamar támad,
vagy netalán hátba,
nem tudok majd védekezni,
elvisz az országába...
Onnan többé nincs visszaút,
élvezettel teszi,
lélek ott már mind megfakult
a kaszás szereti...