Kopogtak
Kopogtak,
felülök, de szemem még csukva.
Az álom, szép leány elszaladt,
ruhája a szénaboglyában ottmaradt.
Már nyitom!
kiáltom, s szemem tágra nyílik.
Ki jött? Ki visz el? Ki keres?
A tükörben saját képem kinevet.
Kinyitom
kicsiny szobám rácsos ajtaját.
S ott áll Ő, és megmosolyog,
aki mindenkihez egyszer bekopog.