Kristály-titok
A kozmoszon át a végtelenből érkezett
egy parányi fénymeteorit,
s mint villám, csapódott lelkembe,
egyszerre megszüntetve a mulandóság fájdalmát.
A becsapódás krátere kristálytitkot rejteget,
s agyam ereszkedett le, mint felfedező barlangász
lassan, óvatosan titkot törni a mélyben egyre,
meglelni a végtelennek fényes kincseit.
S talált a feltört kristályokba rejtve:
áldozatot, kínt, szenvedést,
önfeláldozást, keresztet,
bűnbocsánatot, reményt
s tetszhalálból ébredve engem,
aki nem tudtam megszólalni,
pedig kiáltani akartam a végtelen csendbe,
amint a kéz arcomat simogatta,
s én hagytam elmerülni újjászületett lelkem
a végtelen szeretetben.