Egy napra kitekintek a lápra...
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 22 2008 14:33:43
Fájva látom, ingoványom mélye mélyén ülve vágyón,
Könnyeim közt el-elbújva, sírom halmán rengve benn
C
Teljes hír
A láp zokszava.
Fájva látom, ingoványom mélye mélyén ülve vágyón,
Könnyeim közt el-elbújva, sírom halmán rengve benn,
Lidérc arcom le-lehajtva, figyelem mily nesz morajlott,
Lápom mélyén furcsán hangzott, reccsent, csobbant, csendesen.
Behatolt fülembe mélyen, kiáltottam: nem,nem,nem.
Emlék szerint, bolygó lélek, függönyfantom, bíbor árnyfolt,
Köd derengett árnyak lengtek, csendes álmot vártak, zengtek.
Fájt a lelkem vágyálomtól, hiányzott, hogy nem gyújt lángot
Hûvös hajnal, riadt Mennybolt kékesfényû gyermekem,
Csak morajlik, nem apadva, rémületben éhesen.
Lápom tükrét, hûs-kék lángját, kénkõvel kirakott bugyrát,
Miért irigyled tõlem el! Látványom valóság léte,
Testet zúz ott kint a térben, szemfényvesztõ délibáb.
Fám megkorhadt, fûm kirohadt, éji mezsgyém mélye leng,
Lélek-mélyi õsi rémem odvaimban szendereg.
Folytasd, mesélj csak tovább! felhõk zengte földi Árnyék,
Életeknek-életét. Összetörve, vén nyomorban,
Baljós égnek hûs szavától, füstös felleg hull Reád.
Lámpám fénye elbágyadva, büszke sírom ingatag,
Rám ne lépj, mert ingoványom éhes mélye elragad.