Fából faragták, fémhegy volt a vége,
s nagy örömlés a körbe pörgetése,
a gyorsba forgós zümmölt hangon rezgett,
kihasgatva a csöndből pár gerezdet,,
csak tekerőztem, pörge kedvem támadt,
két csippent ujjam lett egyre vidámabb,
csak körbe-körbe surrogta az asztalt,
de rám ragadt és órákig marasztalt,
a madzagoson húzva-dobva kellett,
megfészkelődtetni a gerjedelmet,
mert legyőzetni magam sose hagytam,
a legszebbet a bicskámmal faragtam,
az utcabéli kölykök összegyűltek,
s nagy irigyléssel ámulták a művet,
ma pörög is, meg besurrog a dalba,
a fémből készült, nyomogatós fajta,
már alig-alig kér a kézmozgásból,
egy mozdulat és eljátszik magától,
de az a búgócsiga, amit láttam
a gyerekkorom bűvös világában,
a többi áldott játékommal mára,
besodródott az idő fiókjába.