Ne emeld kezed
Ne emeld a kezed soha verésre,
Csak simogatásra és ölelésre.
Kezed álljon készen a munkára,
Másként meglátod, mi lesz a lump ára,
S megérzed azt is, ha elfordul
Mindenki Tőled, s rád mordul
Még a kutya is, mert olyan vagy:
Győztesként élsz és szájad nagy,
De csak későn veszed majd észre,
Hiába vársz otthon a készre!
Nem lesz senkid, ki hazavárjon,
Ki megossza helyét veled az ágyon,
Mert az ágy egyszer arra is szolgál,
Hogy pihenj rajta, ha beteg volnál,
Hogy legyen melletted valaki, bárki,
Mikor a testedből a lélek már jár ki.
Akkor már későn lesz gondolni arra:
Te voltál az, ki a másikat elhagyta,
Mert nem tudtad igazán becsülni,
- késő lesz ezzel szembesülni -,
S tisztelni a gyengébbik nemet,
Csak uralkodni tudtál a másik felett.
Ám eljön a végső leszámolás,
Rájössz, hogy életed nem volt csodás,
Mindenki elfordul akkor majd Tőled,
Nem akar hallani senki sem felőled,
Ott állsz majd élted végső kapujában,
Nem lesz már részed Hallelujában!
Torma Zsuzsanna
2015. március 30.