Ne!
Kérlek ne!
Engem ne sajnálj,
nem kell könyörület,
bámulj, mint égő feszületet,
mint megváltót, kit eltaszítottál,
ki jobban szeret Téged,magadnál!
Nézz végre bús, könnyes szemembe,
burkolózz bele feldúlt, sajgó lelkembe,
s ha ott vagy bent, ott tisztán láthatod,
miért is nyert minden bocsánatot?
Ott bent, a csendben hallhatod,
a létedért szóló igaz szólamot,
s egyszer tán megérted,
nincs szerelem
temérdek.
Monori Andrea 2015.04.01.