Csacskaságok
Írta: lambrozett Dátum: április 04 2015 19:53:38
V
Már szót értek a fákkal, szót a virágokkal,
csacsogok a paddal, ha Nyár rá helyet foglal; -
szólok a madárhoz és szólok a szellőkhöz,
felhőn túl-beszélek, mert kergetőzve öntöz.
Teljes hír
Már szót értek a fákkal, szót a virágokkal,
csacsogok a paddal, ha Nyár rá helyet foglal; -
szólok a madárhoz és szólok a szellőkhöz,
felhőn túl-beszélek, mert kergetőzve öntöz.
Asztalhoz suttogok, hogy girbe-gurba lába;
reccsen, míg felesel: a rücsköktől nő bája! -
Megesik ám, csevegek szendergő árnyakkal;
még elhiszik nekem, a Fény halódik nappal.
Titkomat motyogom arcom-csapta huzatban,
felhevült fejemmel, mi fortyogó, mint katlan; -
egy suhogó, szertelen ábránd-lány méreget...
majd fest ártatlan arccal megfakult képeket.
Látod...már szót értek a fákkal, virágokkal,
nem kórság ez rajtam, inkább: érek a korral. -
Egykor (ifjon) túl messzire állt tőlem Minden,
mára közelebb értem, bujkál bennem Isten.
Tán emiatt tűnik úgy...magammal trécselek,
és hihetik páran, hogy beteg vagyok, beteg; -
miközben én tudom: rám-szabódott a világ;
s felfogom azt is, ha ez szerinted, csacsiság.
(2015. március)