Honnan – hová
Kicsit el kell ma bújnom,
el a csendnek fészkébe,
ahol nem talál rám senki,
ahol önmagamba nézek,
s láthatom, hogy honnan-hová.
Ahol csak a jövőm kérdez,
s kérdésére a fészek csendje felel
és az arcomra pirult szégyen.
Amit nem takarhatok el hófehér tollal,
hiszen szép angyalszárnyam tépve,
s bűnbánó könnyeimtől elázva
nem segít szállni, hogy hazatérjek.
Így vár a göröngyös út
s a hit, hogy rá kell lépnem,
s mennem, míg le nem kopik
homlokomról a bélyeg,
hogy újra felvehessem angyalszárnyam,
s többé ne kelljen félnem,
csak élnem, csak örökké élnem.