Hív a nyüzsgő és csillogó nagyváros,
a lehetőség, a gazdag filmgyáros.
Élvezed a pörgést és a csillogást,
a mozi-siker okozta villogást.
De csak telik az idő:
Mit is akar ez a nő?
A csillogás mellett megjelenik a szenny:
A galádság-kihasználtság, most merre menj?
Bujkálsz a város falai közt, mely csak magadra hagy.
Itt a rengeteg ember és mégis oly egyedül vagy...
Elsőnek a filmipar okozta katarzis,
majd a csillogásból lett apokalipszis
Ki is vagy Te, a nagyvilági dáma?
Vagy maradsz a Vidék egyszerű lánya?
Kettősség van benned?
Hol a helyed? Hová kell menned?
Nem ezt vártad: feltűnt a magány új arca,
Úgy érzed, ez a vidéki szíved harca.
Futnál haza, rohannál és szabadulnál,
de otthon így csak bukottnak számíttatnál.
Most mi legyen? Itt a boldogtalan lét?
Vagy esetleg otthon gúnyos megvetés?
Hazamész, mert e filmednek most vége,
nem kell már az újabb "happy end" érzése.
De minden csoda két napig tart,
S a "kislány" már hazafelé tart.
Szőke Zsuzsanna, 2014. november 19.