Széna-szalma zabkása,
farkas jár a padlásra.
Nem ám húsér' kolbászér'
csak egy pásztor óráér'!
Osonva jár, "szagot fog"
lopva figyel... egy faoszlop
jól homlokon csókolja.
A lámpát felljebb srófolja,
zajt nem csapna semmiért...
nem akárki "Senkiért"
lopakodik őkelme!
Menyecske az ő szentje!
Pirospozsgás, kikapós,
idomokban kiadós...
Nem ám lapos satrafa,
aludt tejben gríz-dara!
Ahol kell, ott gömbölyű,
érett alma, gyönyörű!
Szem is rátekeredik
gyorsan beesteledik...
Eltelnek ők egymással
szerelemben mannával
pislog az Éj, fekete,
csendesszavú remete
szemérmesen néz a Hold
halkan, ő is lámpást olt...