H.Gábor Erzsébet
Alkony
Átölelt minket az alkony -
örökké vágynék élni most!
Ajkam, s az ég is vérpiros,
lázamtól hevül az arcom.
Nekünk gyúl utolsó lángja,
nem perzsel, mégis úgy éget -
tehozzád sodort a végzet,
azóta nem vagyok árva.
Ránk hull az éj sötét leple,
karod a holnapba ringat
- múlik az éjszaka, pirkad -,
s álmodunk, egymást szeretve.
2015.04.05.