Szemed még előre néz, feletted ragyog az ég,
a jövőt nem látod de tudod s lehangol a vég.
Már észreveszed minden erőd elfogyott,
zuhansz a semmibe ha magadat fogod.
Ha nem hiszel, vajon kibe kapaszkodhatsz,
más istent teremtesz benne vakon bízhatsz?
Sötét félelmedben kihez imádkozol,
ha körülötted az élet maga a pokol?
Sötét kendővel takarják szemüket a vakok,
ők árnyék ingbe öltözve várják a holnapot.
Reszket, ha felette a sápadt Hold elfogyott,
szemében alig pislákolnak a fáradt csillagok.
A hit ereje, a szeretet lelkeket összeköt,
lásd itt feszül Isten ég és Föld között.
Öröktől fogva minden lélek Istené,
Ő gyújt gyertyát végső utadon hazafelé.
Az ember több, az anyagba gyúrt testnél!