A napnyugtával jött a vőlegényem,
vidám, hosszú haja a vállára leomlott,
gyorsan adjátok rám a virágos kék szoknyámat,
nem halljátok a győztes lépteit, és azt, hogy a szívem milyen erősen dobog?!
Jaj, és hol van az az értékes, tőle kapott gyűrű?
A Hold nem csillogtatja!
Ó, a bennem élő a gyermek olyan egyszerű,
ahogy megláttuk egymást, olyan szerelmes voltam, és ő ezt tudta.
Mint boldogságának ága, az érzés,
de tőlünk rázkódik és terem,
gyermekies ez a történet,
ahogyan megláttuk egymást - szeretkeztünk -, ezt én soha nem feledem.