Gyere gyújtsunk lámpást, és takarózzunk a pézsmaállat szőrméjével,
rakjunk a Jóisten szakállába sárga cseresznyéket,
és engedd, hogy a köldökébe pirosat,
hogy onnan egy mozdulattal berepíthessem a szádba.
Gyere gyújtsunk lámpást, készítsünk birsalmából,
míg feléd lépkedek kanyargós völgyeken, le és fel,
vergődj kígyóként mellemen hosszú órákon át,
érezzem kerek formáid, szám körtéidtől levezzen.
Számmal számoljam szeplőidet völgyeiden, arcodon,
fojtva vergődjön a nyár ... lustán ránk terülve,
miközben beléd hatolok a vízfolyás ellenére a források mentén,
hogy dombod egy csikós nyerítésétől visszhangozzon.
Vigyél magaddal a cseresznyefák birodalmába,
hol meg tudlak lopni szüntelen,
árnyékom tiszteljen és rád hajoljon,
a hársfa árnyékom, édes szerelemem.
Gyere gyújtsunk lámpást dióból, száraz fűvel tömve,
és tegyünk még Szent Péter szakállába is sárga cseresznyét,
hogy a menny országának kapuját
egy rövid időre elfeledje bezárni ... ne feledje a szépet.