Gustav Falke: Seliger Eingang
Vorm Himmelsthor, o süßer Traum,
Treffen wir uns wieder,
Hängt über die Mauer ein Apfelbaum
Seine weißen Blüten nieder.
Hockt auf der Mauer ein Englein quer
Und baumelt mit den Füßen,
Kommen ans Thor zehn andere her,
Uns liebreich zu begrüßen.
Schlagen zwei die Flügel leis,
Will jedes ein Röslein geben,
Die rote mir und dir die weiß',
Und uns beiden das ewige Leben.
(Áldott bejárat (kapu)
Az égi kapu előtt, ó, édes álmom,/Találkozunk mi ismét,/A falon át egy almafa lógatja/Le fehér virágait.//
Kuksol a falon egy angyalka keresztben,/És himbálja a lábait,/Odajön a kapuhoz tíz másik (angyalka belülről),/Hogy bennünket nyájasan köszöntsön.//
Két további (angyalka) csapkod a szárnyaival könnyedén,/Mindegyik egy rózsácskát fog adni,/A pirosakat nekem, és neked a fehéreket,/És mindkettőnknek (adják) az örök életet.//- Szőllősi Dávid nyerse)
Az üdvösség kapuja
A kapunál, ó, Kedvesem,
meglátjuk egymást újra,
hol alma-ág szerelmesen
nyúlik a kerten túlra.
A falon ülő angyalnak
szaporán leng a lába,
még tízen odaszaladnak,
minket beinvitálva.
Két angyalka repül elénk,
kezükben rózsa éled,
enyém vörös, tiéd fehér,
s ez tán az örök élet.